Üdvözöljük iskolánk weboldalán

Reformáció 2020

Néhány éve emlékeztünk meg a reformáció 500 éves történetéről, habár a reformáció nem egy konkrét dátumhoz köthető esemény. Már az 1517. október 31-én Wittenbergben kifüggesztett 95 tétel előtt több száz évvel is voltak az akkori egyház megreformálását, a Szentírás eredeti tanításához való visszatérést sürgető személyek. Leghíresebbek ezek közül talán Pierre Valdes (Vald Péter), John Wycliffe (Wycliff János) és Jan Hus (Husz János).

Több dolog összeköti ezeket a személyeket Luther Mártonnal és a hozzájuk hasonló reformátorokkal. Ezek közül egy magasan kiemelkedik véleményem szerint, ez pedig a bátorság. Az, ahogyan ezek az emberek felvállalták az akkori korszellemmel, szokásokkal, hatalommal való szembenállást. Ez nem egyszerű elégedetlenség volt, hanem Isten igazságának, szeretetének és szentségének képviselete is. Sok reformátor az életével fizetett ezért a bátorságért.

A Bibliában is sok ilyen személyről olvashatunk, akik Isten üzenetét képviselték a kor hagyományaival szemben. Keresztelő János egyike ezeknek az embereknek. Ő sem volt hajlandó megalkudni a bűnnel szemben. Tudta magáról, hogy nem tökéletes, ahogy senki nem az. De nem fogadta el a képmutatást, a hazugságot, a gonoszságot, amely akkor is, ahogy most is, elterjedt volt a világban. Ezért szembekerült az akkori hatalom egyik legnagyobb vezetőjével, Heródes negyedes fejedelemmel, aki házasságtörő kapcsolatban élt (Márk evangéliuma 6. rész 14-29 versek).

Bátorságra nem csak külső hatalommal szemben van szükségünk, hanem ahhoz is, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, bűneinkkel, és lehetőségeinkkel. Meghallani és nem csak meghallgatni egy kritikát azt jelenti, hogy megvizsgálom, igaz-e rám nézve (függetlenül attól, hogy ki mondja, arra fókuszálva, hogy igaz-e)? Ehhez alázat és nagy bátorság szükséges.

A bátorság könnyen összetéveszthető a vakmerőséggel. A kettő között a legnagyobb különbség, hogy a bátor látja a kockázat mértékét, mégis szembenéz félelmeivel és megteszi, ami szükséges (másokkal és önmagával szemben is). A vakmerő viszont vak a kockázatra. Nem is érti igazán, hogy mekkora a veszély, vagy lekicsinyli azt.

 

Én, tanulva a nagyszerű bibliai személyektől és reformátor hitelődeinktől, bátor szeretnék lenni, mind a világ, mind magam felé!

És te?

Rostás Péter

iskolalelkész

 

u.i.: Egy rövid videó a 95 tétel szükségességéről: