2026. március 31.-én útra keltünk a 12.ab magyar fakultációs csoportjával, hogy megismerjük a határon túli magyar kisebbség kultúráját, irodalmát, nyelvhasználatát.
Első programunk Rétfaluba vezetett, ahol Szenn Péter püspök úr mutatta be Horvátország legrégibb református templomát, amelyet 250 éve építettek. Sok mindent megtudhattunk a szlavóniai magyarok történelméről, irodalmi képviselőiről, valamint a kórógyi szigetmagyarság tájnyelvéről is.
Kora délután -Katalin Dragas magyar idegenvezetővel- bejártuk Eszék történelmi belvárosát. Megnéztük például Macskamama házát, ahol az 1956-os magyar menekültek találtak átmeneti otthonra. Megtekintettük a neogótikus Szent Péter és Pál Katedrálist, aztán buszra szálltunk.
Projektnapunk a Tvrdában, a barokk erődvárosban folytatódott. Már várt bennünket Sipos-Zsivics Tünde néprajzkutató, aki végigvezette csoportunkat a Szlavónia Múzeum bútortörténeti tárlatán. Itt ráleltünk Napóleon egyik kedvenc székére, amit saját maga tervezett.
Nagy szerencsénkre, bejárhattuk „Az elnémított nők” című vándorkiállítást, amely zseniális hölgyeknek állított emléket. Nevüket azonban nem találjuk a tudománytörténeti, művészettörténeti könyvekben, mert nőként nem kaphatták meg a megérdemelt elismerést.
Megkerestük a két horvát Nobel-díjas óvárosi középiskoláját is, majd az eszéki Robin Hood, Caruga kedvenc kocsmája mellett kóstoltunk horvát süteményeket egy cukrászdában.
Jókedvűen, elfáradva tértünk haza Pécsre.
A szervezésben segítségünkre volt Nyári Denisz történész, a Strossmayer Egyetem tanára, az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület elnöke. Az eszéki magyarok mindenhol nagy örömmel fogadtak bennünket. Köszönjük a „Miénk a suli!” Alapítvány támogatását is!
Hírek
Sport
Erasmus+
Fotók
