Pünkösd talán a legtöbb homállyal övezett ünnep. Míg a karácsony és a húsvét ünnepét a családi összejövetel és népszokások ünnepelhetővé teszik, addig a pünkösd csak egy szimpla hosszú hétvége maradt.
Pedig a pünkösd súlya keresztény szempontból hasonló a húsvéthoz. Pünkösd nélkül nem lett volna kereszténység a múltban és nem lenne ma sem. Jézus, mikor a tanítványoknak beszélt a jövőről, elmondta, hogy ő nem marad a Földön, hanem küld maga helyett valakit, akinek kulcsfontosságú szerepe lesz.
„Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.” János evangéliuma 16. rész 7-8 versek
Mindenkinek van egy álláspontja, hogy mit gondol bűnnek, igazságnak, vagy tart elítélendőnek. Jézus pedig azt állítja, hogy ezeknek a jelentését maga a Pártfogó, vagyis a Szentlélek Isten tudja kijelenteni. Ennek a három fogalomnak a megértése nélkül senki nem értheti meg a kereszténységet, nem tudja követni Jézust. Mai világunk relativizálta ezeket a fogalmakat. Mindenkinek létezik egy alternatív valósága. Míg valaki súlyos bűnnek tartja a hazugságot, más azt szimplán füllentésnek nevezi, vagy egyszerűen az élet velejárójának és semmi lelkiismeretfurdalása nem lesz mások félrevezetése miatt.
Az igazság és az ítélet tekintetében sincs ez másként. Mai társadalmunkban mindenkinek megvan a saját igazsága, amit aztán alapként tekint mások elítélésére.
Jézus szavai szerint ebben a káoszos helyzetben csak a Szentlélek képes rendet teremteni. Leleplezi, felfedi ezeknek a fogalmaknak az abszolút értelmét. De ez csak akkor történhet meg velünk, ha kíváncsiak és nyitottak vagyunk a válaszra, készen feladni saját elképzeléseinket.
Ez azért jelent óriási változást, mert Isten nem csak elmondja, amit tudnunk kell, hanem közösséget vállal az emberrel, mellette lesz örömeiben, kétségbeeséseiben, kérdéseiben, gyászában, stb.
Hiszen az igazi Pártfogó soha nem hagy magadra, hanem vezet, bátorít, tanácsol és vígasztal, ha kell.
Ha pedig egyszer megérintett Isten Lelke, olyan mélységeket és magasságokat érthetünk meg saját magunk és a világ működésével kapcsolatban, amik eddig rejtve voltak előlünk.
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” János evangéliuma 14. rész 15-17 versek
A nyugati világ legkedveltebb ünnepe a karácsony, amit a szeretett ünnepeként is ismerünk. Sok ember számára viszont ez már lecsatlakozott az eredeti ünnepről, Jézus születéséről, Istenről kevés szó esik, inkább a család ünnepévé, vagy egy megfoghatatlan, megragadhatatlan, de annál fontosabb érzelemről szóló ünnep lett. A szeretet ünnepe.
Az elmúlt napokban, miközben szörfölgettem a neten és olvastam híreket, videókat nézegettem, számtalan emberi sors jött velem szembe. Sikerről, örömről, életről és halálról szóló történetek. Ezek kapcsán az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem:
Mi emberek érdekes lények vagyunk. Sokszor gondoljuk úgy, hogy tudjuk mire van igazán szükségünk. És van, hogy tényleg tudjuk. Mégis ha körbenézünk a világban, vagy akár a saját életünket vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy ez gyakran távol van a valóságtól. Széttört kapcsolatok, függőségek, lelki sebek, harag, önzés és félelmek határozzák meg életünket.
Mindannyiunknak szeretetre van szüksége, nem kevésre, hanem sokra. Mindannyiunknak szeretetet kell adnunk másoknak, nem keveset, hanem sokat. Ez a legbelső szükségletünk, akár beismerjük akár nem. A szeretet kifejezésének számtalan módja van a kicsi, apró szavaktól az óriási nagy önfeláldozó tettekig.
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” – mondja Jézus.
Nagypénteken ez be is következett. Jézus odaadta az életét mikor engedte, hogy elárulják, megkínozzák, majd megöljék értünk. De a halálból még nem származik remény, csak a feltámadásból.
Húsvét az igazi szeretet ünnepe. Mikor Jézus meghalt, majd bizonyítva Isten erejét, feltámadt a halálból. Ez olyan mértékben jelentős felismerés, hogy a húsvéti ünnepkör elmúltával is erre emlékezik a keresztény világ minden vasárnap. De természetesen nem csak emlékezésről, hanem ünneplésről is szó van. Úgy hisszük és tapasztaljuk életünkben, hogy Jézus ma is él. Ezért nem vagyunk magunkra hagyva a problémáinkkal, a szenvedéseinkben, félelmeinkben, bűneinkben. Isten törődik velünk, ezért nekünk is törődnünk kell másokkal. Ez az időszak és a következő évek még inkább erről szólnak majd. Nőni fog a szükség, a szenvedés és kellenek olyan emberek, akik Isten szeretetét átélve fáradhatatlanul segítenek másoknak. Habár hiszek abban, hogy az ember sok mindenre képes a maga erejéből, de azt is hiszem, hogy sokkal - sokkal többre képes Istent szeretetét, bűnbocsánatát átélve.
Kívánom, hogy átéld életedben Isten szeretetét, szabadítását, támogatását!
Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe érkezésére emlékezünk. Sokan voltak, akik örömmel fogadták, pálmaágakkal, ujjongással, stb. Várták a Messiást, aki változást hoz. Nagyon reménykedtek a változásban. De a nép a Római Birodalom elnyomása alól várta a szabadulást. Ezen emberek többsége 5 nap múlva már nem ünnepelte Jézust, hanem a halálát kívánták.
Hogyan mehetett végbe az emberekben ez a nagy fordulat? A válasz, amilyen bonyolult, olyan egyszerű is egyben. Miközben a nép arra vágyott, hogy külsőleg megszabadítsák egy idegen nép uralmától, Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy Neki nem ez a küldetése, hanem egy olyan belső szabadság megteremtése, ami független a körülményektől. Vagyis Jézus nem olyan volt, amilyennek várták. Az ezzel való szembesülés az emberek többségében értetlenséget, félelmet, haragot vagy frusztráltságot okozott.
Az ember sok mindenre képes a saját erejéből. Sokszor találunk lelki erőt, motivációt magunkban, vagy egy másik ember életének példájában. De mit teszünk, mikor elérünk ezeknek az erőknek a határáig, és még többre lenne szükség? Legtöbbször azért nincs további erőforrásunk, mert nem vagyunk szabadok a haragtól, félelemtől, szomorúságtól, türelmetlenségtől, vagy bűnöktől. Lehet, hogy mások terhei vagy bűnei veszik el az erőnket. A körülményektől függünk. Meg lehet tapasztalni a körülményektől mentes erőt és békességet?
A Biblia így ír erről:
„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”
Jézus fel akar szabadítani, erőt és békességet akar adni. Ennek az erőnek és békességnek Ő maga a forrása. Kívánom, hogy megtapasztaljátok a külső körülményektől független erőt és békességet, melynek Jézus a forrása és amely „minden értelmet meghaladó” békesség.
„A türelem rózsát terem”. De most egyáltalán nem rózsára van szükségem. Már két hete önkéntes összezártságban éljük családi életünket, home office, online tanulás és egyéb finomságokkal. Már most látom, hogy miben kell fejlődnöm a legtöbbet.
Most mikor nem mehetek csak úgy el otthonról más emberek közé, minden feszültséget itthon kell „kihordani lábon”, vagy megoldani. Sok-sok türelemre van szükségem.
A türelem sokkal több, mint passzív várakozás. Érdekes jelentés párhuzamokat találunk szép magyar nyelvünkben, úgymint a hosszútűrés és a kitartás. Ezek csak a cél(ok) világos megfogalmazása után kivitelezhető dolgok. Miért akarok kitartani? Miért akarok tűrni?
„Türelem az, amikor megengedjük valakinek, hogy ne legyen tökéletes.”(Gary Chapman)
A türelem egy mély levegővétel, időkérés mielőtt az érzelmeim kontroll nélkül átvennék felettem az irányítást. Erre rendkívül nagy szükségem van most.
A Biblia szerint:
„Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”
vagy
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”
Azt hiszem, ez nem csak a másik személyre, hanem magamra is igaz. Nem csak másokkal, hanem magammal szemben is szükséges türelmesnek lennem. Muszáj, hiszen olyan helyzetben vagyunk, amilyenben 100 éve nem. Ráadásul azt vettem észre, hogy mikor sikerült higgadtnak maradnom, nem csak rövidebb, hanem hosszabb távon is profitáltam belőle a nap folyamán.
De miért is akarok ezeken felül türelmes lenni? Azt hiszem azért, mert ez az egyik módja (most az egyik legjobb), hogy ki tudjam fejezni szeretetem a hozzám legközelebb állók felé.
Magamnak pedig megteremthetem a belső békesség lehetőségét.
Rostás Péter
Iskolalelkész
Elérhető a Facebookon:
Rostás Péter Cserepka Iskola iskolalelkész -néven
Instagramon: cserepkalelkesz
Hírek
Sport
Erasmus+
Fotók
