"Ugrás a jövőbe" volt a címe a Moholy Nagy Művészeti Egyetem pályázatának. Versenykiírás szerint a 40 év múlva esedékes jövőt kellett elképzelni és megvalósítani tervek, képek makettek segítségével.
7. a osztályosaink egy kis csapattal neveztek.
Csapattagok:
(felkészítő tanáruk: Erostyákné Dr, Simony Dóra)
A pályázati anyag
- 3D-s látványterv (és elkészült videó)
- werkfilm, a 3D-s videóhoz vezető út
- inspiráció egy képben
- A MARS-BÁZIS 2066. ÉVI MŰKÖDÉSÉHEZ
(azaz a háttértörténet, amelyet a csapat írt)
Még a kétezres évek elején, a NASA tanulmányozni kezdte a marsi légkört és felszínt. A 2020-as Mars - expedíció során, a Perseverence nevű marsjáró rátalált egy bizonyos Pszeudo Marso-ferrit anyagra. Először a felszínen bukkant fel az új, ismeretlen anyag, de később rájöttek, hogy körülbelül 5-10 méter mélyen már nagyobb mennyiségben is megtalálható.
Az anyagot tanulmányozni kezdték, és rájöttek mire lehetne használni. Egy földi anyaghoz igen kis mennyiségben adagolva el lehet készíteni az úgy nevezett „Szuper Tárolót”, ami legalább százszor gyorsabb, mint az eddig használatban lévő informatikai memóriaegységek, sőt a szuper-számítógépek CPU egységének anyagaival kombinálva a számítógépek sebességét az addig ismert sebesség-értékhez képest több százszorosára növelték. Közel 10 év tervezés és információgyűjtés után a NASA 2030 és 2040 között megépített egy alapbázist a Marson robotok segítségével, és elküldte a Marsra az első tudóscsapatot. Mindezek után elkezdődhetett a küldetés, aminek célja 100 kg Pszeudo Marso-ferrit kitermelése volt nagyjából 1 év alatt. Hat ember már korábban megérkezett Marsra, a további négyre várva, hogy a kitermelés és az életben maradás további feltételeit megteremtse. Így összesen tíz fővel vette kezdetét a küldetés. A kilövés 2064-ben történt négy különböző nemzetiségű emberrel. Ők két évvel később, 2066. március 22-én szálltak le a vörös bolygón.
Az űrhajó fedélzetén utazott a brit nemzetiségű Olivia, az Amerikából származó Mike, André, aki Spanyolországból csatlakozott, valamint Don, Ausztráliából. Az alapbázison Ivett, aki magyar származású, Ivan, aki orosz, a Dél-Koreai Haeri, Grace, aki Kanadából jött, Mayleen, aki egyenesen Kínából, végül pedig Haru Japánból fogadta a csapatot. A kommunikáció a sok nemzet között angolul folyt. Mind a tízen elismert szakemberek és tudósok, az expedíció előtt űrhajós kiképzésen vettek részt. Miután az űrhajó leszállt, rögtön másnap lázas munkába kezdtek. Grace összekapcsolódott a Földdel, így bármikor tudnak kommunikálni, Mayleen megkezdte a növénykísérleteket az új földi mintákkal. Haeri, az űrmérnök, máris nekilátott az ennivalóknak, hogy meg tudja etetni a csapatot. Don folyamatosan figyelte a sugárzást és az időjárást. Olivia elemezni kezdte a kőzetet, hogy Mike a legnagyobb Marso-ferrit tartalmú kőzetet tudja kitermelni. A többiek a létfenntartással foglalatoskodtak. Ivett, aki híres orvos volt Magyarországon, a legénység egészségéért felelt. André a növényházban segített Mayleen-nek, továbbá az élelemül szolgáló algákat és fehérje-egysejtűeket, valamint a csapat számára szintén élelemként szolgáló rovarkolóniát gondozta. Haru mérnökként a technikai berendezések napi karbantartásával foglalkozott. Ivan a vízkutakért felelt. A nap végén a csapat minden tagja videónaplót vezetett, amit másnap Grace tömörített üzenetként el is küldött a Földre. A sikeres év végén a tervek szerint a csapat visszatér az anyabolygóra űrhajójukban az értékes szállítmánnyal. A vésztervek alapján a Pszeudo Marso-ferrit mindenképp a Földre jut, mert a tartalékrakétával ez is megoldható.
Élet a Marson
A napok egyre csak fogynak, szinte minden nap ugyanaz ismétlődik. Mivel a marsi nap ugyanúgy körülbelül 24 óra időtartamú, időbeosztásuk a földihez hasonló. Nap, mint nap közösen reggeliznek (rovarpép algával, vízzel felöntve, de már megszokták) azután indulnak a dolgukra, később együtt vacsoráznak (Ilyenkor a kísérleti fűszerekből és növényekből is kerül egy-egy ízletesebb falat az asztalra), és megbeszélik a napközben történt eseményeket, amiket aztán – szintén dokumentálva - közvetítenek a Földre.
Eddig sikeresnek bizonyult a küldetés, ugyanis már sikerült egy kisebb mennyiségű Pszeudo Marso-ferritet összegyűjteni. Igaz, még közel sem érték el céljukat, azaz a 100 kg-ot, de a termelés és az élet folyik minden nap. A videók alapján, amiket a küldetést teljesítő emberek küldtek a Földre, a Marsi élet igazán különös és fárasztó tud lenni. Főleg a zöld és kék szín, valamint a földi hangok hiányoznak az embereknek. Ilyenkor a növény és rovarházba mennek feltöltődni, az algák és a kísérleti növények zöld színe és a folytonos tücsökciripelés az otthont idézi.
Az olyan nehézségek ellenére, mint például a vékony atmoszféra, a napszél állandó bombázása, a levegőben szálló por, a folyamatos nagy hőingadozás és a minimális gravitáció, a tíz szakember kitartóan fúr, bányászik és tanulmányozza az ismeretlen bolygót.
Köszönjük önfeláldozó munkájukat!
- az inspirálódásról (anyaggyűjtésről) készült ppt
Hírek
Sport
Erasmus+
Fotók
