Keszthelyi Tibortól búcsúzunk

Keszthelyi Tibor pedagóguscsaládból származott. Édesapja, édesanyja is kiváló tanárok voltak. Ő maga matematika–kémia szakon végzett 1968-ban a tanárképző főiskolán. Első tanévét Komlón töltötte, a következőt már a Pécsett akkor újonnan szerveződő iskolánkban, az Építők Úti Általános Iskolában. Így lett intézményünk alapító tagja, hisz 1969-ben ott volt a félig kész iskola birtokba vételénél.

Mindjárt osz­tályfőnöke is lett a 39 fős osztályok egyikének. A hetedik, nyolcadik osztályokban pedig a kémia ta­nítása hárult rá. Ifjúi lelkesedéssel, fáradságot, nehézséget nem ismerve alakította ki a város egyik legjobban felszerelt kémiaszertárát és kémia szaktantermét.

Segített a gyakorlati műhelyek felszerelésében, a testne­velési szertár fejlesztésében. Nemsokára elvégezte a technika és a testnevelés szakot is.

Csakhamar nevelőtestületünk meghatározó egyéniségévé vált. Figyelme mindenre kiterjedt, ami a gyermekek érdekeit szolgálta. A jobbítás szándéká­val bírált, dicsért kollégát, tanulót. Segítő­kész, jó szervező volt. Amit elhatározott, annak érdekében mindent megtett, időt, fáradsá­got ilyen esetben nem ismert. Lelkiismeretes osztályfőnökként sokat törődött diákjaival. Osztályai részére kerékpártúrákat szervezett. (Aki nem tudott kerékpározni, azokat megtanította.) Feledhetetlen élményt jelentettek a gyerekeknek a vidám balatoni kirándulások Tibi bácsival, aki a szabadidőben sosem fogyott ki a mókából.

Tibor különös figyelmet fordított a nehezen kezelhető tanulókra, nem ismerte az elveszett ember fogalmát. Nem sajnálta idejét, energiáját diákjaira, akik később is felkeresték az iskolában, hogy megköszönjék munkáját, fáradozását.

Rendszeresen töltötték nála tanítási gyakorlatukat főiskolai hallgatók. Tibor ugyanis kiváló kémiatanár volt. Szakmailag és a metodikát illetően utolérhetetlen volt. Nagy hangsúlyt helyezett a felfedeztető tanításra, a tanulói kísérletekre. Élvezetesek voltak a tanórái, mert lelkesen és alaposan tanított. Jó alapokat kaptak tőle diákjai. Szigorú, nagy hatású tanárnak ismertük meg, akit szerettek, tiszteltek tanítványai.

Nagyon szerette a kosárlabdát. A Nagy Lajosban kezdett el kosárlabdázni, majd folytatta a főiskolán. 1985-ig a Postás NB II-es csapat tagja volt.

Részt vett a Postás Európa Bajnokságon, ahol a magyarok közül a legeredményesebb játékosnak bizonyult. 60 éves koráig aktívan játszott a Calamitesben, mellette kosárlabda-játékvezető is volt. 1972-ben szerzett a TF-en kosárlabda edzői  képesítést, ekkortól hosszú időn keresztül ő lett iskolánk kosárlabda-szakosztályának edzője. Csapatai többször nyertek országos kupát, bajnokságot (Pl.:1974-ben az Országos Mini Kupát). Több kiemelkedő élsportolót nevelt fel. Generációkkal szerettette meg kedvenc sportágát.

Tibor lelkes szervezője volt a futófolyosónk megépítésének is.

2007-ben ment nyugdíjba hatalmas űrt hagyva maga után.

Emlékét őrizzük.                                                                            (Elek László, Minárik Katalin)