Olaszországi kirándulás 2023

Beszámoló a Cserepka Iskola 2023. 09. 18-21. közötti olaszországi útjáról

 A tanévkezdés napjai után iskolánk 5 tanára és 40 diákja ambiciózus útitervvel vágott neki Észak-Itália történelmi tájainak. A hajnali indulást követően a szlovéniai hegyek között indultunk el a tenger felé, átszelve az első világháborús helyszíneket, felkapaszkodva a Doberdó-fennsíkra, majd átkelve az Isonzón. Láttuk a hősi emlékműveket, ahol olasz és magyar katonák tízezrei aludták örök álmukat – együtt, békében. 
 Utunkat a pazar kilátásáról és nagyszerű fánkjairól híres Trojane kisvárosában szakítottuk meg egy kis időre, hogy aztán tovább robogjunk Trieszt felé. Nem is időztünk sokat a Monarchia legnagyobb hadikikötőjéről elhíresült városban, hanem a közeli tengerparton felkerestük I. Ferenc József öccsének, a tragikus sorsú Miksa főhercegnek a romantikus kastélyát, a Castello di Miramarét. Igazi művészettörténti csemege várt ránk ezen a helyen. Miksa és felesége, a belga Sarolta hercegnő, egyedi íizléssel, rengeteg különleges családi ereklyével, az utazásaik alatt felhalmozott dísztárgyakkal és festményekkel ékesítették kedvelt tengerparti lakóhelyüket, mielőtt I. Ferenc József kérésének engedve elindultak volna a végzetük felé – Mexikóba. A kastélyt egzotikus botanikus kerttel övezték, ahol egy gyors sétára maradt csak időnk, mielőtt indultunk volna tovább szálláshelyünkre, Bibione felé. Az apartman elfoglalása után mindenki örömére lesiettünk a tengerpartra, és a szerencsés időjárásnak köszönhetően fürdőztünk egy nagyot. Az estét az üdülőváros felfedezésével töltöttük, és kulináris élményekkel gazdagon tértünk nyugovóra.
 A második nap fő attrakciójának a velencei utazás ígérkezett. Nem szárazföldön, hanem hajóval, a lagúnák felől közelítettük meg a kikötőt, ugyanazon az úton, ahol sok száz éven keresztük a Szent Márk oroszlános zászlaja alatt hajózó kereskedő flották is hazaérkeztek távoli útjaikról. Nem messze a Dózse-palotától vetettünk horgonyt, és belevetettük magunkat a városi forgatagba. A főtér és a dózse palota Dózse-palota után a Rialto felé vettük az irányt, ahol kávéval és üdítőkkel frissítettük fel magunkat. Mivel a turistaszezon közepén voltunk, igazi ízelítőt kaptunk a kalmárköztársaság középkori nyüzsgéséből. A meglátogatott templomok hűvös nyugalma közepette mindig újult erőre kaptunk, és további felfedezőutakra indultunk. Igazi reneszánsz kincsekre leltünk, többek között Tiziano műveit is megcsodálhattuk. Különleges történelmi kuriózumnak bizonyult a Szent Zakariás kápolna kis román stílusú altemploma, amit – dagály lévén – éppen kezdett elönteni a sós tengervíz. Villámgyorsan eltelt a délután, és még egy kis zápor sem tudta elvenni a kedvünket, de sajnos várt ránk a hajónk. Indultunk vissza Bibionébe, ugyanazon az útvonalon, ahonnan érkeztünk. Későn értünk haza, így a tengerre már nem jutott aznap időnk.
 A következő napot viszont teljes egészében a partnak szenteltük. Az elmúlt két nap zsúfoltsága után kicsit ránk fért a regenerálódás. Felfedeztük a helyi piacot, és a kényelmes reggeli után elindultunk fürdeni. Megtaláltuk a sportpályákat is, indulhatott az aktív pihenés. Az időjárás ezúttal is társul szegődött mellénk, csodás napot töltöttünk a parton. Az este is sétával, vacsorafőzéssel, sőt énekléssel telt el. Születésnapos diákunk és szobatársai karaoke-showt rögtönöztek az erkélyen, ami zajos tetszést aratott még a lenti étterem vendégei körében is. Nagy büszkeséggel töltött el minket lányaink zenei tehetsége. Ez azonban már a búcsúesténk is volt egyben, időben nyugovóra tértünk, várt bennünket a hazaút.
 Miután sikeresen átadtuk az apartmanokat, elindultunk utolsó állomásunk, Aquileia ókori városa felé. A kedvünk mellett az idő is komorrá vált, de ez sem tántoríthatott el minket az ezeréves bazilika megtekintésétől. Különleges hely volt ez számunkra, hiszen a hunok után a kalandozó magyarok is feldúlták a várost. Mi azonban sokkal békésebb tervekkel érkeztünk, elsősorban a mozaikokat és freskókat szerettük volna megtekinteni. Az ősi falak hangulata magával ragadott minket, sok száz év ködbe vesző emlékei, letűnt korok embereinek kézlenyomata repített minket visszafelé az időben. Annyira belefeledkeztünk ebbe a csodába, hogy alig értünk vissza időben a buszra. Elindultunk hazafelé, ugyanarra az útra kanyarodtunk, ahonnan érkeztünk, és egy trojanei pihenőt beiktatva a kora esti órákban visszaértünk Pécsre. Napokig el voltunk telve az élményekkel. Igazi különlegességeket láttunk és kóstoltunk, Olaszország varázsa még a tapasztaltabb utazókat is magával ragadta.