Üdvözöljük iskolánk weboldalán

A magyar költészet napja

"Minden ember életében gazdag költészet rejlik..."

                                                                          /Váci Mihály/

A magyar költészet napja alkalmából iskolánk két tanulójának verseit közöljük az alábbiakban:

 

A mezőn                                                                    

                                                                                    

Hullámzó fű simítja lábamat,                                               

madárdal érinti fülemet,                                              

szemem vizslatja az égi                                               

kéket.                                                                        

                                                                                 

Virágok foltja vidítják                                                    

szememet, napsugár

süti testemet,                                                            

pipacsmező körülöttem.                                              

                                                                                  

Pipacsvirágból kibúvó                                                   

méhdongás rezgeti                                                       

fülemet, mámor                                                           

ringatja lelkemet.                                                         

 

A viharban megbúvó                                                    

madárszó adja kedvemet,                                             

mennyei dörgés jelzi, hogy                                          

vihar közeleg.                                                             

                                    Nemes Dániel, 6.a                    

  

Gondolatok, melyek nem hagynak…

 

Gondolatok, melyek nem hagynak

Úgy érzem, lassan felfalnak.

Az érzések elkapnak,

Majd a véremre szomjaznak.

Már nem érzem magam harcosnak,

Az angyalok is elhagytak.

 

Valami megint megtört bennem,

Egyszer csak folyt a könnyem,

Nem érzem sehol a helyem.

Folyton csak a küzdelem,

Elfogyott a türelmem,

Ezer sebből vérzem,

Egyre lassabb a szívverésem.

 

Bármit megtennék, hogy túljussak ezen,

Megszoktam az egyedüllétet,

És már nem tudom, milyen,

Mikor van valaki mellettem.

Valahol a világban

megint elvesztem.

                                   Gyüdi Orsolya Diána, 11.b