"Minden ember életében gazdag költészet rejlik..."
/Váci Mihály/
A magyar költészet napja alkalmából iskolánk két tanulójának verseit közöljük az alábbiakban:
A mezőn
Hullámzó fű simítja lábamat,
madárdal érinti fülemet,
szemem vizslatja az égi
kéket.
Virágok foltja vidítják
szememet, napsugár
süti testemet,
pipacsmező körülöttem.
Pipacsvirágból kibúvó
méhdongás rezgeti
fülemet, mámor
ringatja lelkemet.
A viharban megbúvó
madárszó adja kedvemet,
mennyei dörgés jelzi, hogy
vihar közeleg.
Nemes Dániel, 6.a
Gondolatok, melyek nem hagynak…
Gondolatok, melyek nem hagynak
Úgy érzem, lassan felfalnak.
Az érzések elkapnak,
Majd a véremre szomjaznak.
Már nem érzem magam harcosnak,
Az angyalok is elhagytak.
Valami megint megtört bennem,
Egyszer csak folyt a könnyem,
Nem érzem sehol a helyem.
Folyton csak a küzdelem,
Elfogyott a türelmem,
Ezer sebből vérzem,
Egyre lassabb a szívverésem.
Bármit megtennék, hogy túljussak ezen,
Megszoktam az egyedüllétet,
És már nem tudom, milyen,
Mikor van valaki mellettem.
Valahol a világban
megint elvesztem.
Gyüdi Orsolya Diána, 11.b